#35
adok egy tükröt, nézz bele mélyen, ne aludj el.. maradj csak ébren, mondd el mit látsz, mit mutat éppen, ez nem olyan mint a facebook profilképen. ez nem photoshopp, ez az igazi éned, megmondja az őszintét, nem is kell kérned, fáj az igazság, fáj mi? ilyen ez, ez az original reality.
fuck bitch.
#34
ez egy olyan hely, ahol a szarkavarás nem ismeretlen téma. mindenkinek mindenhol a rosszat kell akarni, és máris boldog lehetsz.
csak ne mondanád h tőlem tudod amit tudsz. ne hazudnál ekkorát. ami történt megtörtént. ne firtassuk. se te. se én. senki. talán köszönetet kéne mondanom?... mondtam volna ha nem cseszed el. elijesztesz mindenkit magad körül, mindenkit. nem veszed észre hogy a saját dolgoddal kéne foglalkoznod? tartsd meg nekem az ÉN problémáimat :)
#33
hiszem, hogy lesz majd jobb is. de nem ma, nem most.
vártam hogy írj, én türelmes voltam, nem hisztiztem, nem zaklattalak.. vártam, ahogy kérted. de nem írtál... tipikus. mire is számítottam? hogy majd egyik napról a másikra megváltozol és nem hazudsz?... haha. ugyan. téged már senki nem tud megváltoztatni... akinek van esze meg sem próbálja.
túl sokat fáradtam azért hogy érezzem azt amit mondasz hogy érzed. ez bonyolult.
szeretlek. vagyis nem. csak akarlak. de amint megszereznélek már nem kellenél. ha megkapnálak csak egyszer is, tennék róla hogy emlékezz arra mit nem kapsz meg többet. de hiányzol bazdmeg. félek bazdmeg. mi van ha nem beszélünk többet? ha nem szólsz már, nem figyelsz rám?.. ha már csak azt mondod a barátaidnak: "volt egyszer az a csaj...". vagy már ezt sem.. abba én belehalok. kell hogy emlékezz rám. kell h akarj. kell hogy törődj velem. kell hogy szeress... csak egy picit is... de szeress!
#32
rossz akartam lenni..arra vágytam amit eddig elítéltem.de még sem tettem semmit... volt valami ami megakadályozott, ami azt suttogta: meg ne próbáld!
nem tudtam, hogy ennyire nehéz ellenállni... lehet hogy nem is sikerült?.. nem emlékszem. nem is akarok. elég ha tudom hogy jól éreztem magam...túlságosan is jól..
csak az a szar h pedo...
#31
itt nem volt nyertes, de vesztes sem. semlegesek maradtunk.talán ez az oka annak h nem veszekedéssel váltunk el... a lényeg h mind a ketten boldogok vagyunk így, legalábbis te az vagy, és akkor én is.
apropó.ezek a tini szerelmek a legszebbek.évek múlva milyen jót fogunk ezen nevetni... vagy azon h végül mégis összehozott minket a sors... egy másik életben.
talán...
#30
Mondták már, hogy válogassam meg a barátaimat, mert ha jól választok, egész életemben velem lesznek... hát nem véletlen vagyok rossz ember ismerő. Lehet hogy amikor éppen kellett mellettem álltál, de egy apró hiba miatt dobtál fel mindent egy pillanat alatt...
Gondolod, hogy ilyen sok idő után még tudunk beszélgetni? tudunk együtt nevetni? egymásra tudunk nézni anélkül hogy egyikünk el nem ránatná egyből a fejét, mert olyan kínos?... ez régen ment minden ok nélkül... hiányzik. tényleg. de a barátság is kétfelől működik, és ha az egyik felmondja, a másik nem tehet mást minthogy tűr, elvisel, ha kell hazudva mosolyog, csak hogy a másiknak jó legyen.
De azért én itt vagyok ha szükséged lenne rám!
#29
nem is gondolánk hogy egy számunkra fontos ember, nevezzük a barátunknak, hirtelen hogy átverhet minket, megalázhat, megsebezhet... döbbenve nézem csak ahogy tönkretesz mikor anno ő húzott ki a szarból, ő csalt mosolyt az arcomra mikor már senki nem tudott... de az emberek változnak.. vagy talán nem is változnak csak mi ismerjük félre őket.
nem mellékesen háromból három srác kurva.
hola.
#28
egy folt a nyakamon... ez emlékeztet a tegnap estére... igen az a folt még ott van.. bár idővel elmúlik, de amíg látom csak arra tudok gondolni mi történt. sírok és mosolygok egyben, hogy hogy lehetek ennyire idióta, hogy hagyom h ezt tedd velem.. csak egyszer lennék erős és mondanám azt: ne! de azt örökre megbánnám.. és inkább mondjam h gyerünk, és legyek egy pillanatig boldog a hosszú napokig sírás helyett, minthogy ne engedjelek közel magamhoz, és szenvedjek azért ami nem történt meg...
#27
...csak feküdtünk egymás mellet, nem nagyon beszélgettünk, mással kommunikáltunk. vártam hogy mond valamit.. valamit amitől még jobb lesz a pillanat..már ha ennél lehetne jobb.. természetesen nem mondtad ki, de tőlem elvártad hogy nyíljak meg.. mondjam ki ami annyira fáj.
"... és ahogy ránéztem, tudtam mért nem mondja ki mit gondol...; mert részeg."
hiába is... hülye vagyok.. de miattad imádok hülye lenni...
#26
hiányoztál a minap.. elgondolkodtam mi lenne ha nem ismertelek volna meg anno'... hehh. vicces hogy mennyi rossz emlék fűződik hozzád és hogy kötnek engem össze veled.. talán hiányozna is ez a rengeteg rossz, most hogy így belegondolok. a sok átverés, a sok mocsok megjegyzés, és minden egyes sírva töltött perc azért, hogy most ismerjelek... megérte:)
#25
gondolod hogy lesz még ebből több is?...
csak néztem magam elé, és mosolyogtam... újra beleesem abba a hibába hogy szerelmes leszek... ez az egyetlen hiba amit szeretek :). az egyetlen olyan dolog, amit ezerszer megbánok... de mégis szeretem.
'aranyos volt... azt írta majd találkozunk, vigyázzak magamra, és hogy puszil...'
eddig is remek volt a napom, ő pedig rá tett egy lapáttal...
várom hogy mikor bánt meg ismét... már nagyon várom!
#24
.jpg)
"annak, akit szeretsz, valahogy máshogy mondod ki a nevét. biztonságban van a neve a szádban"
Gyere ide, hadd öleljelek át, tudom, olykor én is fájdalmat okozok neked, de ha sírni támad kedved, jusson eszedbe, én itt vagyok, hogy felszárítsam a könnyeidet!
Ma este, mielőtt elalszol, végigsimítom az arcodat. Sírj csak, én itt vagyok, hogy felszárítsam a könnyeidet. Tudom, hogy miattam vagy most szomorú, csak végy egy nagy levegőt, minden rendbe fog jönni.Sírj csak, én itt vagyok, hogy felszárítsam a könnyeidet…!
#23
mosolyogva alszom el, hagyom, hogy hazugságod altasson, mosolyogva míg a nap fel kel, nem hagyom hogy a valóság faggasson.
szóval megint megjelentél, és beléd zúgtam. ismét. századjára. vagy talán ezredjére.. nem tudom. már nem is számolom.
és ha mégis faggatna, én hazudok, hazudom hogy nem beszélünk, hazudom hogy a világ meg van nélkülünk, és hogy a nap akkor is felkel ha te nem vagy velem, hogy ez nem, ez biztos hogy nem szerelem.
azért még fáj hogy így van minden.. vagyis a semmi, de hozzászokok... hozzá fogok szokni...
"ha az életben nem kellettem, az álmaimban se zaklass!"
#22
aszondja'
Nem tudok mit tenni, de ez túl szép, hogy igaz legyen!
Egy kicsit magamba zuhanok mindig
Mindig, mikor nincs itt..
Te és a sármod közelebb húznak hozzám,
Mint a bolond, aki tűzbe esik, a büszkeségemmel és mindennel együtt!
Ketyeg a hívásod.
Te vagy az okosabb, egy álcázott kapzsiság,
Én csak egy gyerek, aki térden állva vágyakozik,
Mint valaha szerettelek téged.
Szóval állj a folyó mellé, amit sírtam miattad
És fulladj bele!
Nézd hogy kellek neked, mikor nekem nincs szükségem rád!
De az első "Szeretlek" felállított onnan
Ne suttogd : "Elhagyod a pasidat?"
Mert látod, most te állsz mellettem
De én nem állok melletted!
Nem leszek a tiéd csak azért, mert megvennél,
Soha nem tudnék a szemedbe nézni
És csak a jóra koncentrálni,
Mint valaha szerettelek téged,
Szóval állj a folyó mellé, amit sírtam miattad
És fulladj bele!
#21
"cigimet gyújtom, azt távozom, ha más lesz a helyzet én is változom, addig a blázt fogom nézve hamvadó végét, ma kérlek hagyjatok nekem békét"
ne kérdezz már, ne is gondolkodj rajta. nem cseszted el, csak nem használtad eléggé ki az alkalmakat. az elején még bántam.. talán még most is megkönnyezlek, de már közel se égsz bennem annyira mint anno'... és ez jó. ennek örülök :)) szeretem ezt a semleges.. de valamilyen szinten szánalmas szeretet érzést. azt hogy mikor meglátom a kamu dumád a csajod oldalán miszerint kibaszottul szereted, már nem hogy nem sírok, egyenesen kiröhöglek. :') gyűlöllek. gyűlölve szeretlek!
#20
aahahah. most vége... undorító dolgok tömkelegét mutattad meg, és most telt be a pohár. holnaptól új nap virrad, szebb, jobb. várom hogy írj. hogy megírd mekkora szemét vagyok, és hogy te mindent megtettél, és akkor vágom hozzád mekkora seggfej vagy, és hogy találtam jobbat. sajnálom a barátnődet... aki helyében lehetnék én is. ahogy te mondtad.. de akkor is csak hazudtál. te csak ehhez értesz. sajnállak. sajnálom, hogy szánalmas és unalmas életed van, és lesz ezután is. sok boldogságot!
"hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy valóság, ahol mindig a rossz röhögött és beszopta a jóság"
#19
figyelek. mesélj. mond el a sztorit. mondd el ahogy a mesében a királyfi a királylánnyal ordít. mondd hogy Hamupipőke nem kapta vissza a cipőt, Csipkerózsika még mindig alszik, hogy Hófehérke még a koporsóban nyugszik, mert a férfiak a mesében is olyanok mint az életben, egy rakás nem törődöm senkik.
#18
te voltál a mindenem, miközben soha nem voltál az enyém. de már nem érdekel, már nem tudod visszasírni magad, már nem fogod elhitetni velem ami nem igaz. majd ha az életben visszakapod azt amit nekem adtál, írj rám.. beszéljük meg. kíváncsi vagyok rá mit érzel, hogy mennyire szenvedsz.. látni akarom ahogy szenvedsz, sokat szenvedsz... hogy nem tudsz másra se gondolni csak arra a lányra aki minden próbálkozásod után is csak játéknak használ. addig ne sírjon a szád hogy milyenek vagyunk mi nők, hogy tönkreteszünk titeket, amíg te ugyanezt csinálod, és tudsz róla. kibaszottul tudsz csak telibe szarod mert nincs mit vesztened.. na látod. ha majd lesz veszteni valód, én itt leszek hogy a pofádba röhögjek.
#17
"And now that you’re gone, and that you’re never coming back... this is over, I’ve seen you go I think that you’re gone... think that you’re never coming back..."
"What we wrong I don’t know but it’s too bad, It’s too late now to think of what we had, I should have pay more attention to the secrets you’ve told me..."
#16
tegnap beszéltünk.. csak úgy ömlött belőlem a szó, és mégsem mondtam el a lényeget.. nem mertem, féltem, hogy lenézel.. így is alig válaszoltál... a végén már a kétségbeesés beszélt belőlem. félek.. félek tőled és félek attól ami volt, van és lesz. félek hogy elvesztelek, pedig nem is vagy az enyém... soha nem is voltál. mind ketten mást akarunk...
"férfi és nő. hogyan érthetnék meg egymást? hiszen mindketten mást akarnak; a férfi nőt, a nő férfit..."
szóval, esélytelenül indultam. és mégis megérte minden egyes veszteség, fájdalom, könnycsepp... mert ezek olyan ember miatt lettek akit szeretek...! én azért még azt mondom hogy cseszd meg! cseszd meg, mert vagy nekem, cseszd meg mert találkoztunk, mert tönkretettél és azért, mert ennyire kibaszottul szeretlek!
